Miért kell hazaszaladni?

Azt hiszem, csak duma, hogy én vagyok a fontos, hiszen a látszaton semmit nem változtatsz. Ha kedd, akkor este mész haza. És persze ezt nem kell mondd, majd rájövök. És érezzem, hogy nincs baj, mert amikor itt vagy, akkor az enyém vagy.

Lehet, hogy féltékeny vagyok?

Velem nem elég jó neked. Félsz? Vagy mégsem vagyok olyan jó, mint mondtad? Mit kéne másképp csináljak?

Vagy csinálhatok amit csak akarok, akár a fejemre is állhatok, akkor sem leszel teljesen az enyém. És ezt te tudod, de nem mered mondani, mert akkor attól félsz, hogy elvesztenél.

Lehet, hogy tényleg.

Nem úgy,hogy elhagynálak, hanem, hogy az egész mindent hegyom ott. Nem kell több félelem, aggodalom, várakozás, kinőttem belőle. Hajlandó vagyok várni, ha tudom, hogy meddig kell.

Könnyen vagy türelmes, ha több vasat tartasz a tűzben, ha én elvesznék, marad a régi, megszokott, jól bevált minden. Eddig is megvoltál nélkülem, ha nem lennék, akkor is minden megy tovább a maga útján. Ilyen érzés amikor feleslegesnek, és rossznak érzem magam.

Én nem tudhatom, mi vár otthon. Nem tudom, hogy ott vár-e vacsora. Azt tudom, hogy belehalok, amikor elmész. Teljesen felborultam.

Még nem sírok, már túl vagyok rajta. El vagyok teljesen keseredve. Attól félek, nem vagyok elég neked. Azt mondtad, ha megtörténik, annyira meg fogsz bolondulni, hogy mindent inkább feladsz. Ehhez képest azt is megakadályozod, hogy megérezd, milyen is lehetne.

Igazságtalan vagyok. Minden éjjel velem alszol, amióta először megengedted.

Mától teltház van a lakásomban, ha akarnék, sem tudnék hazamenni. Itt fogok aludni az ágyadban, és meg fogok halni. Nem tudom, mikorra tervezed, hogy visszajössz. Nem mondtad. Még azt is el tudom képzelni, hogy a holnapot arra szánod, hogy otthon dolgozz, hiszen szerda lesz, és az is lehet, hogy csak napközben szólsz, hogy csak csütörtökön jössz vissza.

Nem tudom így van-e, de elég baj, hogy ez van a fejemben, és rettenetesen fájja a szívemet. Tényleg jobb lenne meghalni.

Rettenetes félelem, fájdalom, aggodalom, az az érzés, hogy nem vagyok elég jó, hogy elég legyek neked. Értéktelen vagyok, és felesleges. Nincs helyem ebben a világban. Utálom magam. 

Ilyenkor kicsit sajnálom, hogy már semmilyen gyógyszert nem szedek. Ennyire könnyű kiborítani a bilit, és azon gondolkodom, hogy tényleg meg kell öljem magam. 

Nem tudod elképzelni, mennyire tudom ilyenkor sajnálni magam.

Miért nem én ültem tegnap abban a gépben? Akárcsak miért nem hiénáztam bele magam. Azokat biztos várták haza. Értem nem lenne kár.

Attól félek úgy teszek kárt magamban, hogy nem halok bele. Mert gyáva vagyok. Meg mert van egy csipicsöpp gondolatmorzsa bennem, hogy talán nincs is teljesen igazam. Nem nézted meg velem a vidót, amit mutattam. Itt a link, hátha most megnézed:

http://www.ted.com/talks/lang/hun/dan_gilbert_asks_why_are_we_happy.html

sőt, remélem sikerült is ide beillesszem, majd meglátom.

Az előnézet szerint igen, ki kell választani a feliratok közül a magyart, úgy érthetők azok a kifejezések is, amiket angolul nem ismersz.

No most csak ennyit, remélem, mielőtt elmész, megnyugtatsz, és még mire visszajössz is itt leszek neked.

Azért nem rossz dolog élni, legalábbis én azt szeretem, hogy TE élsz, vagy.

Azt szeretném, ha boldogok lennénk. Ha sosem repülhetek, akkor is a léted megad mindent, amire szükségem van. Csak legyél mellettem! Még nem vagyok elég erős, hogy egyedül hagyhass. MÉG nem. Aztán majdcsak kibírom.

Amikor Dávid dzülinapjára mentem, pedig az csak néhány óra volt, akkor is majdnem nem mentem, aztán majdnem mindent otthagytam, csak, hogy már veled lehessek.

Kérlek vigyázz rám!

Vagy segíts, hogy vége lehessen, ne szenvedjek már tovább, mert nem bírom.

Félek, hogy bántom magam.

Félek...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.